Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Schvalm Rózsa ( 2 )

 

Boldog névnapot !

 

mail

 

Sugárzó fény, szeretet

Hol az igaz hit fénylik,
ege áttetszőn kéklik.
Felsejlik a reménység,
nem riasztja a mélység.

Kételyek közt nem inog,
nyílik szívben a titok.
Bizalom lángja lobban, 
benn' örök karácsony van.

Sugárzó fény, szeretet,
megolvaszt jéghegyeket.
Évszakokat átragyog,
nem rendítik zord fagyok.

Schvalm Rózsa

mail

Elhagyva Mennyeket

Elhagyva Mennyeket, igazi, szent hazád,
földre jöttél, Uram, égi kincset hoztál.
Sűrű sötétbe fényt gyújtó Ige Szavát,
tévelygő lelkeket Hozzád közel vontál.

Lobogó tűzlángod szíveket érint meg,
bűn bilincsét törve, Benned a szabadság.
Szerető kezeddel ma is áldást hintesz,
azokra kik hittel igaz voltod vallják.

Világít felettük csillagragyogásod,
mécsesük olajjal mindenkor feltöltve.
Szerte a világban élesztik a lángot,
megtisztult lélekkel, patyolatot öltve.

Eljön majd az a nap, harsan a trombita,
kérlek, ó, én Uram, fülemmel halljam azt!
Legyen a szívem kész, akkor, ott nincs vita,
ha már a sír takar onnan is kihozhatsz.

Véred volt drága ár, öröm: feltámadás,
sokakért - értem is - oly sokat áldoztál.
Boldogan zeng a szánk győztes Alleluját!
Viseld szent koronád égi szép glóriád!

Schvalm Rózsa

mail

Hajtsd meg fejedet!

Szellő űzi a reggel borúját, 
az ég könnyázott arcát letörli.
Felragyog a kék, vetve a búját,
napsugárhímes kedvét felölti.

Fénymosolyától Föld szíve dobban,
mozgásba lendül hátán az élet.
Érett gyümölcse lehullva koppan,
nyár heve pezsdül, fest színes képet.

Liliom, rózsa, illatát ontja,
termését adja a búzamező.
Láthatatlan kéz gondokat oldja,
homlokon simul a sűrű redő.

Hálával szegd új kenyered ember,
hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!
Terólad Ő nem feledkezett el,
védelmez, megóv viszályok között.

Míg áll a világ, Napját felkelti,
jóra s gonoszra árad a fénye.
De aratását végül megejti,
szétválasztatik jó s a rossz kéve.

Most még nem késő, még lehetséges
felvenni a hit megmentő pajzsát.
Lelked mi nyomja, mind, ami vétek,
hű Megváltódnak terhedet add át!

Schvalm Rózsa

mail

Zarándokként élem


Zarándokként élem földi életem,
néha árnyék, máskor a fény vetül rám.
Ha vonulnak felettem gondfellegek,
kiutat keresek hol megoldás vár.


Utak kavalkádja nyílik előttem,
merre induljak nem könnyű dönteni.
Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,
vonz ahol fényt látok földerengeni.


Áradó sugara lelkem érinti,
bár az út nem sima, göröngyös talán,
bennem a vágyat mégis felgerjeszti,
reményszikrát vetve fellobban a láng.


Őrzöm szívemben az Isteni lángot,
nem engedem soha elhalványulni.
Vezet utamon a tiszta forráshoz,
partján zarándoknak jó megpihenni.


Schvalm Rózsa

mail

Ne feledd!

Hogyha mögötted egy elrontott élet van,
ne feledd, fölötted kegyelmes Isten van!
Ha elé teszed múlt nyomasztó terheit,
lelkedben hit, s a remény újjászületik.

Sötét éj után új nap virrad hajnalon,
éltető fényét szórja szerte ragyogón.
A fény, szívedből is elűz bűnt, bánatot,
s felragyogtat boldog jövőt, holnapot.

A kezet, amit feléd nyújt a Szeretet,
fogadd bizalommal, soha ne engedd el!
Engedd hogy vezessen mindvégig jó úton,
szívedben a hála virága kinyíljon!

Belőle Krisztus jó illata áradjon,
ajkadról az Ő dicsősége hangozzon!
Nyomorúságodban elveszni nem hagyott,
mentőövet nyújtott süllyedő hajódon.

Schvalm Rózsa

mail

Ős-idők óta 

Ismétlődik ős-idők óta
a jó és rossz örök harca.
Történelem sorait rója
ezredévek dúlt vihara.

Ábelnek Káin vetélytársa.
Nevek mások, de ugyanaz
ma is minden viszály forrása:
önző szívből az indulat.

Látszat után ítél a világ,
de Isten szív mélyére lát.
Előtte nincs rejtve hamisság,
álarc lehull, fedetlen áll.

Schvalm Rózsa

mail

Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény,
a nap ragyog, vagy örvény kavarog,
váltakozó az élet színterén,
míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,
nagyhatalmak és kicsi országok.
Oly ingatag, bizonytalan a sors,
a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,
nem rendítik soha változások. 
Tegnapon, s ma is hű, jó pásztorod
az Úr : Vele holnapod is áldott. 

Schvalm Rózsa

 

mail

 

Mint csillogó hópehely

Napok múlnak csendesen,
nagy dolgoktól mentesen.
Apró csodát rejt a perc,
ha szív húrján visszacseng.

Egy mosoly, egy kedves szó,
oly lélek - simogató.
Mint csillogó hópehely,
öröm - fényben olvad el.

Cseppjeiben felragyog,
szeretet az arcodon.
Eltűnnek az árnyékok,
új csodát hoz holnapod.

Eljön Ő: Ki megmentett,
átölel fényességgel.
Betölti az életed:
hit, remény és szeretet.

Schvalm Rózsa

mail

Hitben ritkul a távlatok homálya

Hitben ritkul a távlatok homálya,
bizalom felébred, oszlik a kétely.
Titkok mélyét az Ige szava tárja,
szíved érinti, átformálja lényed.

Golgotára nézz fel térdre lehullva,
a kereszt tövénél tedd le terhedet!
Alatta rejlik Szeretet mély kútja,
újjászületést nyer benne a lelked.

Átkos örökséged tengerbe vetve,
mint Isten gyermeke élhetsz szabadon.
Őrködik feletted az Úr kegyelme,
vezérel mindvégig földi utadon.

Schvalm Rózsa

mail

Hol az élet utak véget érnek

Temetőkert néma csendje ma este, 
mintha a csillagos ég tükre lenne.
Mécsesek és gyertyák villódzó fénye
vetül, színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,
csak a porladó test rejlik a mélyben.
Testben a lélek nem lakik odalent,
más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován idéz fel most a képzelet
halovány gyertyafényben emlékeket.
Fájdalom elpihent már békességben,
majdani találkozás reményében.

Az idő malma őrli perceinket,
s akik most idézzük emlékeinket,
felettünk is elsuhannak az évek,
mi is elmegyünk, ha szólít a végzet. 

Hová - merre, hit reménye felelet.
Átvilágít síri, sötét éjjelen
a hajnalcsillag ragyogón, fényesen.
Fénye feldereng szívben és lélekben.

Schvalm Rózsa

mail

A hit ereje

Miért a szenvedés, miért a fájdalom?
Miért hull könnypatak a bánat utakon?
Miért kísért gonosz, gaz ármánykodással?
Miértekre lelni, oly nehéz a választ.

Hit ereje megvéd veszélyek ösvényén. 
Csábító ígéret ál - szemfényvesztésén
felülemel, s óv az Isteni kegyelem.
Soha nem hagyja, hogy az igaz elvesszen.

Sátáni ígéret, ravaszság hiába,
pusztában a próbát szilárdan kiállja.
Legyőzhetetlen, mert védőpajzsa a hit,
mint tűzben megedzett nemes érc, drága kincs.

Példa Jób, ki bajban sem veszített talajt,
kín - keservben, bajok között is hű maradt.
Tombolhat vad vihar, szele nem ingatja,
hite mint a forrás vize kristálytiszta.

Bebizonyította állhatatosságát,
elvette az Úr az ő nyomorúságát.
Mit elvesztett annak kétszeresét kapta,
kárpótlását Isten dús - gazdagon adta.

Schvalm Rózsa

Itt vagy hát

Ma belépett az ősz,
tisztán, azúrkéken.
Homlokomon redőz,
hullnak ezüst fények.

Átölel csendesen,
mint kedves, jó vendég.
A kezem megremeg, 
itt vagy hát,üdvözlégy!

Megérint szellője,
rezdül a falevél.
Színt kever festője,
szorgalmas aranykéz.

Fény - árnyék játéka 
bűvöli el szemem. 
Jólesik a séta,
pázsitos, zöld gyepen.

Schvalm Rózsa 

Segíts Uram

 

Mélységből kiáltunk hozzád Uram,
Ingoványos alattunk a talaj.
Az égbolton sötét felhők gyűlnek,
Válságunkból kérünk váltságot adj!

Segítsd meg drága magyar hazánkat,
Felette a felhők oszoljanak!
Tisztuljon egén, gondok homálya,
Derengjen fel, reménység hajnala!

Jövőt építeni segíts Uram!
Vezetőségünknek bölcs szívet adj!
Jó irányba vigyék népünk sorsát,
Fejlődés útjára lépjen hazánk!

Ne kiáltson utcákon a nyomor!
A hajléktalan találjon otthont!
Legyen az embereknek munkája,
Nyugodt otthona és biztonsága!

Közös célért közös akarattal,
Haladjon népünk összefogással!
Kérünk Uram, add rá áldásodat!
Köszönjük szívből jövő hálával.

mail

Magyarnak születtünk

Magyarnak születtünk,
Magyar anyanyelvünk.
Istenáldott szent hely,
E kis ország nekünk.

Drága szülőföldünk,
Dicső elődeink 
Által, hősiesen
Védett, örökségünk.

Vannak szép tájaink,
Folyóink, tavaink.
Van jó termőföldünk,
Mindez, féltett kincsünk.

Bár kinyílt a világ,
Csábít a nagyvilág,
Igazi otthona,
Itt van a magyarnak.

Itt nőttünk, mint gyermek,
S neveljük gyermekünk,
Boldog csak itt lehet,
Magyarként életünk.

Szeressük e hazát,
Míg e földön élünk,
S itt legyen majd boldog,
Utód nemzedékünk.

mail

Születésnapom

Szürke, borongós vasárnap,
Múló perceim suhanó szélben szállnak.
Időm skáláján egy újabb rovás,
Hatvannyolcadik születésnapom immár.

Köszönöm Istenem, hogy megértem,
Hogy örömöt, gondot, próbákat túléltem.
S hogy rögös útjain életemnek,
A Te igazságod ösvényére leltem.

Hol nyugalmat, békességet nyertem,
Jövőmet hitben, reménységben élhetem.
Szereteted fénye ragyog reám
Vezet utamon, ami még vár ideát.

mail

A fény vonzása

Fény után vágyakozik a lélek,
Mint napfényre törekvő növények.
Engedd érvényesülni vágyait,
Lazítsd akaratod vaspántjait.

Öröklétre teremtetett lelked,
Vonzzák a forráshoz égi fények.
Lobbanjon fel, mint Isteni szikra,
Egész lényedet bevilágítva.

Hogy sötétben parányi fény lehess,
Igaz hittel szolgálhass Istennek.
Öröm, béke tölti be szívedet,
Ha bízva Megváltódat követed.

Mert Ő a forrás, az éltető fény,
Ragyogó csillag életünk egén.
Igazán szabad általa lehetsz,
Ha Rá bízod lelked, életedet.

Ki az embert annyira szerette,
Kereszten életét adta érte.
Hű pásztor Ő, védelmezőnk ma is,
Szeretete éltet síron túl is.

mail

Fél szívvel nem lehet

Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.

Könnyelműen ne indulj ez útra,
Odaadás, a tanítványok sorsa.
Oldj el minden szálat, mi megkötöz,
Tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

Amíg elkápráztat hatalomvágy,
És gazdagság, mit kínál a világ,
S mely tán elefántcsonttoronyba zár,
Nem lehetsz hűséges tanítvány.

Hogyha büszkeséged, önző éned
Apróra töretik próbák szikláján,
S ha újjáformál alkotód keze,
Akkor leszel hűséges tanítvánnyá.

Felragyog akkor az Igaz Isten,
Lerombolva hamis istenképeket,
Felveszed önként, saját kereszted,
Édes, könnyű teher lesz az, Teneked.

Újjászületve már új emberként,
Járhatsz utadon földi életedben,
Sugározva Isten szeretetét
Embertársaid felé, igaz szívvel.

mail

Az élet miértjei

Vannak az életnek miértjei,
Melyekre nagyon nehéz választ kapni.
Pedig oly egyszerű a felelet,
Hiánycikk világunkban a szeretet.

Áldozata sok gyermek és öreg,
Kik családi otthon melege helyett,
Árvaházba, Otthonba kerülnek.
Életükből kimarad a szeretet.

Idős Otthon lakóit elnézem,
Mint ülnek tömegesen egymás mellett.
Némán a semmibe tekintenek,
Mögöttük az élet, s meghalt remények.

Sokan közülük mozgásképesek.
Gyermekeik, unokáik körében,
Szívesen adnának szeretetet,
Bölcs tudást, mit e világ elveszteget.

Ha betéved oda egy idegen,
Felcsillannak fénytelen tekintetek.
Áradnak mélyről jövő érzések,
Mik érző szívekben, visszhangra lelnek.

Ifjú Lelkész szavait idézem:
Sokkal több az, amit Én Tőlük kapok, 
Mint amennyit cserébe adhatok.
Ezen szavakat illet, mély tisztelet.

Küldetés, szép, nemes cselekedet,
Vigaszt nyújt, mi felemel elesettet,
Világosságot gyújtva szívekben,
Örökélet reménységét hirdetve.

Többet adni nem kell, nem is lehet.
Nagyobb kincse nincs, földön az embernek,
Mint lelkében Isten békessége.

mail

Az álom

Könnyed lebegés az álom 
A mindenség tenyerén,
Beláthatatlan távokon,
Néha mélység peremén.

Máskor fenn, a magaslaton,
Repít álom szárnyakon.
Járva idegen tájakon,
Ismeretlen utakon.

Felcsillanó szép reménység,
Mint délibáb tünemény,
Mire eljön az ébredés,
Emléke semmibe vész.

mail

Februári álom

Csak esik, csak esik, folyvást odakint,
Sűrűn ontja az ég, fehér csillagait.
Dús lepellel takarja be a földet,
Olyan lágyan süpped, mint egy puha szőnyeg.

Fehér leple házat, s fákat beborít,
Súlya alatt a fáknak ága meghajlik.
Látványnak e téli táj gyönyörű szép,
Mégis úgy várom már, tavasz érkezését.

Mikor kék égről ragyog a fényes nap,
A friss zöld fűben sok kis bogárka szalad,
Zsenge rügyek bontakoznak az ágon,
Sajnos ez most csak egy, februári álom.

mail

Szilveszter

Szilveszter este van ismét,
Szomorúan búcsúzik az óév.
Az éj sötétjében, ködbe burkolózva,
Visszatekint még távozóban.

Halvány köd fátyolos fénnyel,
Kíséri útján a holdsugár,
Végül eltűnik a múlt tengerében.
Az óra éppen éjfélre jár.

Máris itt az újesztendő,
Belép az idő rejtett kapuján.
Tűzijáték fényében úsznak a felhők,
Zúgva robbannak a petárdák.

Mámoros örömünneppel,
Köszönti az újévet az ember,
Titkon reméli, hogy rejtett tarsolyában,
Sok-sok öröm és boldogság van

mail

Hideg éjszakák

Dermesztően hidegek az éjszakák,
Így búcsúzik a zimankós január.
Hideg fénnyel ragyognak a csillagok,
Vakítóan világít a telihold.

Nézelődöm, álmatlan az éjszakám,
Kitekintek meleg szobám ablakán.
Mindenütt fehér és havas a világ,
Nincs is sötét igazán, csak félhomály.

Csendbe burkolózva alszik kint a táj,
Álmában bizonyára tavasz van már.
Lassan- lassan én is elálmosodom,
Álmomban tán szép tavaszról álmodom.

mail

Bölcs értelem

Hit fényében,
Az Isten bölcsessége,
Gyújtson szikrát,
Az emberi elmében.

Bölcs értelem,
Ami fentről adatik,
Bőven termi,
Igazság gyümölcseit.

Békességet,
És jámbor szelídséget,
Követendő,
Példás, igaz életet.

Sugározva
Fényét, az igaz hitnek,
És szolgálva 
Hálásan, az Istennek.

mail

Élő kövek között

Élő kövek között 
Szabadon, mint a szél,
Árad a Szent Szellem,
S hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
Fényt gyújtva szívekben,
Gyarló emberlétet,
Betölt erejével.

Megújít szíveket,
Régi kőszív helyett,
S benn égi fény ragyog,
Betölti szeretet.

A múlt önző, büszke 
Öntudata helyett,
Öröm és békesség,
Bölcs Isten félelem.

mail

Elhangzott a szó

Elhangzott a szó
„Elvégeztetett”
-Megváltás- halál-
-fájdalmak között.
Mert a Teremtő,
Ennyire szeret.
Békesség fénye,
Ma is, a kereszt.
Hirdeti fennen,
Mi embernek
Oly érthetetlen,
Isten vég nélkül,
Örökké szeret.
Vérét ontotta,
Hogy ki hisz benne,
Életet nyerjen.

mail

Győzelem

Alig múlt Uram, a gyönyörű vasárnap,
Mikor lábad elé pálmaágat szórtak,
És ünnepelve hozsannát kiáltottak.
Most már kegyetlenül halált kiáltanak.

Kiknek szemében a szeretet csillogott,
Már sötéten, vak gyűlölet lángja lobog,
S Te némán tűröd, hogyan tombol a gonosz,
Ártatlanul kínoz, megaláz, ostoroz.

Tudtad, hogy hatalma csak ideig való,
Megdöntötte azt Te keresztáldozatod.
Mert eljött húsvét, dicső feltámadásod,
És a gonosz felett győzelmet aratott.

mail

Halál hol a te hatalmad

Fenn, ott a Golgotán,
Hol soha nem nyílik virág,
Csak a szél gyászos sóhaja száll,
Jaj három kereszt áll.
Elvetemült bűnösök között,
Az ártatlanra is halál vár.
Ember nem tudod, mit cselekedtél,
Megfeszítetted Isten Fiát!
Bűnöknek súlyos terhe alatt,
Istentől elhagyatva,
Gyötrő haláltusában kiált:
Elvégeztetett!- s megváltatott a világ.
Megremeg a föld e, szomorú órában,
Fényes napra éji homály borul.
Menekül gyáván, ki merre lát,
Reszket félelmében a teremtett világ.
Sziklák meghasadnak, 
Szentek sírjai megnyílnak.
A templom is megrendül,
Kárpitja kettészakad.
Nem rejt már titkokat. 
Nem kell többé bűntörlő áldozat,
Mert örök érvényű a Golgota.
Megváltó Urunk kihullott vére
Bűneinknek drága fizetsége.
Fényes hajnal virrad,
Húsvétnak áldott hajnala.
Megnyílt a sziklasír,
Krisztus feltámadt!
Halál hol a te hatalmad?

mail

Vihar Genezáret taván

Bíbor palástjába öltözött az alkony.
Indult a bárka a genezáreti tavon.
Vihar jött hirtelen, erős szél támadott,
S a bárka belsejébe csaptak a hullámok.

A Mester békésen és nyugodtan aludt,
De félelemtől reszkettek a tanítványok.
Reményüket vesztve ébresztgették Jézust,
Miközben a vihar, fenyegetően tombolt.

Segíts, mert elveszünk kérlelték a Mestert!
S Ő szólt: csöndesedj, némulj el! És akkor csendben
Megállt a szél, elcsitultak a hullámok,
Szavára szél, s víz engedelmesen hallgatott.

Ámulva kérdezgették a tanítványok,
Ki ez, hogy szavának engednek az elemek?
Félelmetes titok, de nyílt hit, s értelem,
A bárka csendesen, a túlpartra érkezett.

mail

Angyal szállt Betesda tavára

Angyal szállt Betesda tavára,
Sok betegnek gyógyulására.
De jaj mit tehet, aki béna,
Hogyha senki sem segít rajta?

Mire a vizet elérhette,
Más arra belépett előtte.
Feküdt fásultan, reménytelen,
Immár harmincnyolc esztendeje.

És most emberi hang szólítja,
Akarsz-e meggyógyulni ember?
Erre mit is válaszolhatna,
A remény rég meghalt lelkében.

Nem tudta, hogy Jézus szólítja,
Ember, az embertelenségben.
Nincsen számára lehetetlen,
És a beteg meggyógyult menten.

mail

Több mint kétezer éve már.

Több mint kétezer éve már Jézusom,
Hogy bűntől sötét világunkba hoztad
Az égi békesség fényes hajnalát.
Odahagytad értünk, mennyei hazád.

Megízlelted mulandó földi létünk,
Minden örömét, bánatát, s fájdalmát
Jó példát mutattál, hogy hogyan lehet,
Bűn nélkül élni, a földi életet.

Gyógyítottál poklost, bénát, beteget,
Kiűztél, gonosz démoni lelkeket,
Holtaknak, visszaadtad az életet.
Mégis üldöztek, hívő hitetlenek.

Jóságos, szerető Isten lényeddel,
Bűnös ember, nem tudott mit kezdeni,
Hát gonoszul ítélkezett feletted,
S fejére hullottak, a bűn átkai.

De Te a bűnösöket is szereted, 
Értünk jöttél, bár kereszted égbe kiált,
Kihullott drága véred mossa tisztára,
Ki térdre hull alatta, s hozzád kiált.

angel

A Legnagyobb Magyar

Széchenyi István neve, csillagként ragyog,
Tiszta fényét őrzi az emlékezet.
Nemzet sorsáért, önzetlen munkálkodott,
Életét vezérelte, honszeretet.

Hazája jövőjét reformokban látta,
Meglátta mily nagy, a tudás hatalma.
A Magyar Tudományos Akadémia,
Áldozatkészségének bizonysága.

Elsőként a Felsőházban magyarul szólt,
Megértette: nyelvében él a Nemzet.
Nemes céljaiért könyvekkel is harcolt,
Hitel, Világ, Stádium, őrzik ez eszméket.

Utazásai során megtapasztalta,
Közlekedés a fejlődés záloga.
Fontos szárazföldön és vízen egyaránt,
Lóval, vasúton, s vízen gőzhajózás.

Fűződik nevéhez: folyószabályozás,
Lánchídépítés, Óbudán hajógyár,
S hogy ikerváros -Pest- Buda-, Budapest már.
Szívügye a Magyar Nemzeti Színház.

Még sok minden más, tevékeny életsorán,
Végül szomorú sors: Döblingi magány.
Öncél, önérdek Őt sohasem vezette,
Hazáját, életnél jobban szerette.

Mindenkor a békesség útját kereste,
Kossuth ezért, nem is mindig értette.
Mégis a „Legnagyobb Magyar”- nak nevezte
Méltán őrzi Őt, így az emlékezet.

(2010-10-13)

mail
 

Jöjj el mielőbb Nagy Király

Jöjj el mielőbb Nagy Király
Hívő néped jöttödre vár.
Várakozó szeretettel,
Vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,
Ami áttör tél homályán,
Hozzád vonzza szíveinket,
Zeng Feléd a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,
Tebenned van reménységünk.
Jöjj el mielőbb Nagy Király,
Hívő néped jöttödre vár.

(2010-12-12)

mail
 

Vajon mi az igazság

Azt, ki újjászületett emberként él,
s elnyerte környezete tiszteletét,
csak pozitív gondolatok vezérlik,
s mindig jók az ő cselekedetei?
Ha tán negatív, a cél szentesíti?
S az, ki Istentől újjá nem született,
mások életét csak keserítheti,
lehet bár jó, vagy rossz az, mit cselekszik?
Vajon mi az igazság, s hol rejtőzik?

Ha Uram irgalmazz! kiáltás hangzik,
feltárul egy ajtó,s a titok nyílik.
Ijesztően tátong egy mély szakadék,
amely elzárja Isten közelségét.
Hajszálvékony út vezet át felette,
szédítő a mély, lenézni nem lehet,
mélybe ránt, ha egyensúlyodat veszted.

Indulna a vándor, de mit is tegyen?
Kétség és félelem, célba nem vezet,
meg elbizakodott önakarat sem,
a túlsó part távol, elérhetetlen.

Előre tekints, előtted jár Urad!
Végtelen szeretete vonz, és megtart.
Ha visszhangra lel benned e szeretet,
Uradat önként, boldogan követed,
És biztonságban a célba érkezel.

(2011-01-30)

mail
 

Mindenütt jelenvaló

Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.

Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.

Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.

Érzem szerető gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.

Nem változol, mindig ugyanaz Vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló Vagy,
nem hagyod magára világodat.

(2011-01-07)

angel
 

Megbocsátás

Amikor harag zord, sötét felhője
Borul nyomasztón az ember lelkére,
Miként kék égbolton vihar sötétje,
Homályt von az ember tekintetére.

S mint vihar után fénylőn a napsugár,
Úgy ragyog boldogan a megbocsátás,
Mint megtisztult lelkiismeret fénye,
Csillogón az ember szeme tükrében.

S ha a bűnös ember Istenhez talál,
Neki Isten irgalmasan megbocsát,
Lényét az Isteni béke hatja át,
Igaz öröm, felszabadult boldogság.

Isten szeretőn tekint az emberre,
Jól tudja, mikor mire van szüksége,
S miként Jézuson keresztül ígérte,
Javunkra megadja, mit kérünk Tőle.

Mint ahogy az égből hulló hó, eső,
Öntözi, termővé teszi a földet,
Termett mag, kenyeret ad éhezőnek,
Élő és ható lesz Isten Igéje.

Mert éltet, táplál, tisztít és felüdít,
Mint üdítő, kristálytiszta forrásvíz.
Nélküle sivár és kietlen a szív,
Halljuk meg az Ige szavát, most is hív.

(2010-11-02)

mail
 

Őrá tekintsetek

Őreá tekintsetek, Aki sötétben,
Ragyogó, világító szövétnek.
Hogy felvirradhasson fénye szívetekben.

Fenn a hegyen, színeváltozásban,
Felragyogott Ő, Isteni mivoltában.
Arca, mint fénylő nap ragyogása,
hónál fehérebben, tündökölt ruhája.
Fénylő felhőből az Isteni hang
Saját, szeretett fiaként szólította.

Őreá tekintsetek, Aki sötétben, 
Ragyogó, világító szövétnek. 
Hogy felvirradhasson fénye szívetekben. 

(2011-02-10)

angel
 

Örökös harc

Örökös harc dúl a világban szerte,
lelke mélyén az ember is háborog.
Mint vad viharban a tajtékzó tenger,
nyugalmát csak Te adhatod Krisztusom.

Mint akkor ott a Damaszkuszi úton,
üldözőből legyőzött, s boldog vesztes,
Pál nyert száznyolcvan fokos fordulatot,
mikor fényességed Őt átölelte.

Bár földre zuhant le magas lováról,
háborgó lelkében, békességet nyert.
Megtérve már igazságodért harcolt,
értelmetlen ellenszegülés helyett.

Léte centruma lett világosságod,
abból merítve az erőt, végezte
hűen feladatát, mely rábízatott,
s szeme előtt mint nemes cél lebegett.

Mint akkor, ott a Damaszkuszi úton,
kérlek Uram, ma is áraszd fényedet,
mert világunkban ma is dúlnak harcok,
az ember lelke békét benned lelhet.

(2011-02-14)

angel
 

Ő Ki mindenkinél nagyobb

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,
s övéi közt nem lelhetett,
befogadó szeretetet.
Bár királyok közt legnagyobb,
illette volna fényes trón,
trónja, helyette kereszt volt,
s koronája tövisből font.
Kívánták látni Napkelet,
s távol, Napnyugati bölcsek,
kívánt látványosság helyett,
jászolbölcső és a kereszt,
botrányát tekinthették meg.
Elhaló búzamag volt Ő
áldozata gyümölcsöző
halálából élet fakadt,
mely örök üdvösséget ad.

( 2011-02-07)

angel
 

A Te kezedbe tettem lelkem, életem

Istenem, Ki a mindenséget alkottad,
és egyedüli Úr vagy mindenek felett,
bár Tőled dimenziók elválasztanak,
Veled mégis, bármikor beszélgethetek.

Mint abban a tiszta, Édeni világban,
míg bűn nem fertőzte lelkét az embernek,
kapcsolatom lehet,Veled imádságban,
ami átível bűn szakadéka felett.

Én dicsőítlek,s rám dicső fényed árad,
problémában, gondban Te vagy segítségem,
Te vagy szabadítóm, erős sziklaváram.
a Te kezedbe tettem lelkem, életem.

Nyájadnak igaz, hűséges pásztora vagy,
juhaidat dús legelőre vezeted,
aki Tehozzád jön,el nem küldöd soha,
a menny valóságát élheti meg Benned.

(2011-02-27)

mail
 

Rejtett üzenet

Merülj el a csend mélységeibe,
hogy megérthesd a mindenség szavát!
Minden rezdülés rejtett üzenet,
megszólít csillagvilágokon át.
Magasba tekints, fel a kék égre,
hol a nap ragyog, s szórja sugarát!
Éteri hullámokon áttörve,
éltető melegét árasztja rád.
S éltet számlálhatatlan életet,
melynek otthona e földi világ,
hegy, völgy, folyó, óceán és tenger,
ember, növény, s állat sokaságát.
Ó mennyi csoda, ami körülvesz,
a létezés valóságát csodáld!
S hogy a létezésnek része lehetsz,
porszem bár, veled kerek a világ.
Ha érted a rejtett üzenetet,
ha meghallod a mindenség szavát,
megérted, hogy nem annyi az élet,
mit e föld zarándokaként élsz át.
Hogy amikor elszólít a végzet,
az ég nyitja előtted kapuját,
s ragyog feléd napnál fényesebben,
a végtelen örökkévalóság.

(2011-01-22)

mail
 

Szent karácsony est

Elmúltak advent csendes napjai,
Tündökölnek, karácsony fényei.
Csillagok ragyognak fenn az égen,
Minden oly békés, olyan ünnepi.

Olyan meghitt, tán boldog mindenki,
S most e Szent estén bűnről beszélni
Szeretet ünnepén, tán nem illik,
Mégis e szép ünnephez kötődik.

Mert a bűn, mi Istentől elválaszt,
Hogy nem hisszük szeret, és jót akar.
Azért jött el ember mivoltában,
Hogy összekösse a szakadt szálat.

Azóta már kétezer év telt el,
Vajon jön-e ma is ez ünnepen?
Kérdés hisszük-e bűnösök vagyunk,
Mert Ő megtérő bűnöshöz jön el.

Megértettük-e a bűn fogalmát,
S hogy rólunk szól, érintettek vagyunk!
Mert Jézus nélkül tévúton bolyongunk,
És mentő kegyelmére szorulunk.

Hogyha hozzátérünk igaz szívvel,
Karácsony akkor lesz örömteljes.
Krisztus fénye felragyog szívünkben,
Szeretettel tölti be lényünket.

(2010-12-24)

mail

Karácsony ünnepe

 

Karácsony a szeretet szent ünnepe,
Csillogó fenyőfa, ajándékok özöne.
A gyermekek, várva várt öröme,
De a legdrágább ajándék, Isten gyermeke.

A betlehemi jászol égi küldötte.
Hozzá a bölcseket egy csillag vezérelte.
A reménység csillaga ma is ragyog,
És hit által elvezet, az Égi Királyhoz.

Hittel és reménységgel visszavárjuk őt
Nem úgy, mint jászolban fekvő, kisded csecsemőt,
Hanem mint Mennyei Királyi Főt.
Jézus megígérte, tudjuk, hogy Ő visszajő.

mail

Karácsony ünnepe vajon mit jelent?

Karácsony ünnepe vajon mit jelent,
Jelen van-e igazán az ünnepelt?
Kinyílt-e az ajtó, mikor zörgetett,
Avagy zárt kapukra lelt a szeretet?

Lehet fényesen csillogó a fenyőfa,
S alant drága ajándékok halmaza,
Ha nem ragyog az Ő világossága,
Csak múló öröm, az ünnep varázsa.

Ám ha bebocsátást nyer az ünnepelt,
Betölt szívet, lelket fényességével.
Hittel, reménnyel, örök szeretettel,
A karácsony örömüzenetével.

(2010-12-10)

mail

Karácsony éjszaka

Karácsony éjszaka,
A titkok éjszakája.
Rejtelmes a holdfény,
S csillagok ragyogása.

Valahol hang szólal,
A néma éjszakába.
Tán földre szállt a Menny,
És angyali hárfa zeng?

Vagy csak a csend hangja,
A szeretet visszhangja.
S szív mélyére jutva,
A titkokat feltárja.

mail

Betlehemi csillag fénye

Ígéret szava, égi üzenet,
Mit próféták ajka zengett,
Eljött a nap, az Ige testté lett.
Isteni gyermek született.

Betlehemben, csillagfényes este,
Törékeny emberi testben.
Isteni küldött, béke követe,
S az ember, nem ismerte fel.

Szerényen és szegényen érkezett,
Bölcsője barmok jászla lett.
Szeretete világot átölelt,
Örök haláltól megmentett.

Időt, tért átível e szeretet,
Ma is ment hívő lelkeket
Betlehemi csillag örök fénye,
Ma is tündököl az égen.

(2010-08-30)

mail

Téli reggel

Rabul ejtő látvány ez a téli reggel,
Végre fehér a világ, hó borít mindent.
A kopasz fák is hófehérbe öltöztek,
Ágaik közt fázós, cinegék repülnek.

Szürke felhők között, a nap fénye dereng,
Az égbolton, mint tündöklő aranysziget, 
Próbálja kiszorítani a felhőket,
De végül, a felhők lesznek a győztesek.

Egyre sűrűbben hullatják le a földre,
Gyönyörű csillogó, fehér pelyheiket.
A háztetők is mind egyformán fehérek.
Igazi télies, decemberi reggel.

Lélek mélyére hatol a béke, a csend,
A várakozás boldog reménye ébred.
Varázslata szinte áthatja az embert,
Leírhatatlan szép, igazán fenséges.

Advent van, karácsony közeleg a csendben.
Ébredjen béke, szeretet a szívekben,
Hogy nyitott ajtót és bebocsátást nyerjen,
A szeretettel, s halkan kopogtató Isten.

mail

Boldog várakozás

Fehér hó födi a tájat.
Zúzmara csillog az ágakon.
Gyönyörűséges a látványa,
Miként a téli természet,
Szent karácsony ünnepét várja.

A várakozás varázsa,
Emberi szívünket is átjárja.
Mint odakünn a hó födte táj,
Lelkünk is öltözzön,
Tiszta, hófehér ruhába.

Advent boldog reménysége,
Gyújtson fényt a szívünkbe,
Hogy örökké ragyogjon benne,
Szent karácsony öröme.

mail

Mindennap advent

Mindennap advent Uram azoknak,
Akik hittel várakoznak Reád.
Égbekiáltó a sok gond és baj,
Számtalan sebből vérzik e világ.

A földnek szíve is sajogva fáj,
Tajtékozva sóhajt az óceán.
Sötét olajfolt úszik tetején,
Mérgével szennyezi tiszta vízét.

Lávafolyamát ontja a vulkán,
Gőzét, füstjét sodorja az orkán.
Tátongó ózonlyuk van felettünk,
Káros sugarak égetik bőrünk.

Amit tavasz ígért, nap égette,
Tomboló ár mosta, zápor verte.
Tudom Uram, megvan a miértje,
Távol van Tőled az ember szíve.

Tekints ránk Uram irgalmasan!
Te, Aki a mindenség Ura vagy,
Szánd meg e szenvedő világot,
Kegyelmesen nyújtsd felénk karod!

mail

Idők jelei

Emberek az idők jeleit figyeljétek,
Világ órája lehet, éjfélhez közeleg.
Jelek: szökőárak, katasztrófahelyzetek,
Ne rejtsétek miként strucc, homokba fejetek.

Ilyen módon szól hozzánk magasból az Isten,
Ha szeretet hangját nem hallja meg az ember.
Ha gyarló önnön magát képzeli Istennek,
Mintha ég, föld, s a mindenség ura lenne.

Pedig csak porszem, mit fölkap az idő szele,
Nem mentheti semmi más, csak Isten kegyelme.
Győztes csak az lehet, ki meghajol előtte,
Mentsvára más nincsen, e földön az embernek.

mail

Zúg vörös folyama

Zúg vörös folyama haragosan,
Gátját szakított szennyáradatnak.
Mi útjába kerül, elsodorja.
Veszélyben ember, növény és állat.

Ijesztő, szomorú katasztrófa,
Beláthatatlan nagy tragédia. 
Halál vízben, föld mélyén, föld felett,
Iszap mérge oltja az életet.

Még meddig árad vajon, hol áll meg?
Tér, idő hol, mikor állítja meg?
Meddig sodorja majd folyók vize?
Segítsd Istenem a szenvedőket!

(2010-10-05)

mail

Homály borul az őszi tájra

Homály borul az őszi tájra,
Nyomasztó a természet búskomorsága.
Megbarnult levelet hullatnak,
Gyümölcstől megfosztott faágak.

Csend, néma táj, nem szól madárdal
Sűrű szürke felhő vonja be az eget.
Melegét nem árasztja a nap,
Fénysugara nem töri át a felleget.

Szeptember zordan távozott el,
És mélabúsan köszöntött be október.
Tekints ránk a magasból Istenem,
Oszlasd el a homályt földön, égen.

Mert fény élteti az életet,
Nélküle élni szomorú, reménytelen.
Tiszta forrása szereteted,
Kérünk Uram, áraszd éltető fényedet.

mail

Ősz.

Ragyogó fényes őszi napsugár,
A víz tükrén könnyű táncot jár.
Langyos szellő szökik a fák között,
Elsuhant halkan, búcsút int a nyár.

A fák pompás színekbe öltöznek,
Lassan hullanak a levelek,
Szellő szárnyán, némán földet érnek.
Megható, szépséges ez az elmúlás.

A fecskék is költözni készülnek,
Hangosan csivitelve gyűlnek.
A hűvös ősz és fagyos tél elől,
A távoli Afrikába repülnek.

A kert virágai sem virulnak,
Fejet lehajtva hervadoznak,
Lassan mély álomba merül a táj,
De új tavasz jön majd a tél után.

mail

Búcsúzó nyár

Búcsúzó nyár enyhe fuvallata,
Fák lombjait lágyan ringatja.
Együtt rezdül szinte minden levél,
S csillan rajtuk ragyogó napfény.

Most néha – néha halk zizzenéssel,
Fakón egy-egy lehull a földre.
Csöndesen az elmúlásról mesél,
Míg felkapja majd az őszi szél.

Mi elsodorja forró nyár hevét,
S fuvolázva őszi dalt zenél.
Színesre festett ruhát ölt a táj,
-Mit lassan,- levet az elmúlás.

Még virul őszirózsa, dália,
Fákon, piros alma mosolya.
Érik a szőlő meg a kék szilva,
Termését az ősz bőven osztja.

Szeptember szelíd indián nyara,
Hoz még kellemes, szép napokat.
De jönnek ködhomályos reggelek,
Morcos, sötétszürke fellegek.

De felhők fölött, magasan,
Mindig fényesen ragyog a nap,
S szívünkben a remény csillaga,
Nem halványul el soha – soha.

mail

Hullócsillagok

Szobám ablakából néma csöndben nézem,
Miként sűrű villanások fényködében,
Hullócsillagok szaladnak le az égen.
Ragyogó fények, augusztusi éjben.

A mindenség színjátéka e ragyogás,
Feltűnő, majd gyorsan letűnő csillogás.
Ismétlődő jelenség, gyors egymásután,
Varázslatos szépség, az ég horizontján.

Látványos esemény, távozó nyár éjén,
Lélekemelő és csodálatos élmény.
Magával ragad és szárnyal képzeletem,
Fenn a magasságban, égi ösvényeken.

De halványulnak a fények, múlik az éj,
Bíbor palástját ölti a hajnali ég.
Tücsökzene koncertje szól andalítón.
Álmot hoz szememre a hajnali mámor.

(2010-08-13)

mail

Felhők tornyosulnak

Felhők tornyosulnak
Feketén, sötéten.
Villámok tűzlángja
Ível át az égen.

Belezúg a csendbe
Elemek csatája,
Sűrű esőcseppek
Hangos koppanása.

Repedezett földnek
Szíve dobbanása, 
Szomjas természetnek
Öröm sóhajtása.

Hull az ég áldása
Bőven, záporozva,
A föld életének
Éltető forrása.

Gondviselő Isten
Hű gondoskodása,
Szükségét a földnek
Mindenkor megadja.

Teremtett világról 
Meg nem feledkezik,
Békesség jeléül
Szivárvány tündöklik.

(2010-08-05)

mail

Mindig új csodára vártam

Évtizedek teltek múltak,
Fejem fölött elszaladtak.
Nap-nap után vágyakozva,
Mindig új csodára vártam.

Csak most látom ősz fejemmel,
Mennyi-mennyi csoda mellett,
Csak úgy vakon mentem el,
Elkerültem észrevétlen.

Nem csodáltam hajnal pírját,
A nappalnak ragyogását,
Az est szürke félhomályát,
Az éjszaka sok csillagát.

Tavasznak az ébredését,
A nyár érlelő melegét,
Ősszel a fák színpompáját,
A tél ezüst jégvirágát.

Lekötött az élet gondja,
Hétköznapok rohanása,
Számtalan sok problémája,
Ünnepnapok fáradtsága.

Most már nyitott szemmel járok,
Sok-sok csodára találok.
Ráleltem az igazi kincsre,
Életemnek értelmére.

Az Isteni ajándékra,
Mit oly régóta kerestem.
Az igaz hit drága fénye,
Beragyogja már életem.

Add meg Uram, hogy a kincset,
Amit végre megtaláltam,
Az igaz hit drága magját,
Bőkezűen szerteszórjam.

mail

Otthon, kedves otthon

Otthon, megszokott kedves otthon,
Biztos pont vagy az életemben.
Lehet bármily szép és jó máshol,
Boldogság hozzád visszatérnem.

Falaid, békét sugároznak, 
Hozzám nőttek már a bútorok.
Fáradt tagjaimnak mindenkor,
Tebenned pihenőt találok.

Éveim oly gyorson szaladnak,
Elrepülnek, mint a pillanat, 
Magányos otthonom nyugalma,
Öreg napjaim ajándéka.

mail

Ne félj, ne menekülj

Nagy ajándék az életed,
Isten adta azt teneked.
Bár néha nehéz a kereszt,
Pontosan a te méreted.

Ne félj, ne menekülj soha,
Hidd el, jól tudja azt Urad,
Válladra mennyi súlyt rakhat.
Mennyi az, amit elbírhat.

Bátran viselt szenvedésed,
Nemesíti meg a lelked.
A próbáid megeddzenek,
Általuk formál Istened.

Jézus legyen példaképed,
Ő zokszó nélkül szenvedett.
Cipelte súlyos keresztjét,
Érted is adta életét.

Elnyerte húsvét örömét,
Mit boldogan megoszt veled.
Fogadd feléd nyújtott kezét,
És tiéd az örök élet.

mail

Ne félj

Ne félj, ha vad zúgással,
Orkán erejű szélvihar tombol,
Ha mennydörgés hangja riaszt 
Sötét éjszaka mély álmodból,
S villámoktól vakító az égbolt.
Ne félj, ha megmozdul a föld,
Reszkető lábaid alatt,
Ne veszítsd el reménységed,
Ha betegségek próbák sújtanak,
Hidd el, veled van teremtő Urad.
Ne félj, ha közeleg végéhez utad,
Sírodban csak megfáradt tested porlad.
A lélek, szabadon szárnyal új honába,
Mit az ember szíve meg sem sejtett,
Urához a csodálatos mennyei hazába.

mail

Ébredj mély álmodból szeretet

Félelmetes sors vár a világra,
Ha kihal az emberből a szeretet,
Ha nem törődik senki mással,
Csak hogy neki több, szebb és jobb legyen.

Épülnek csodálatos otthonok,
De az utcákon céltalan bolyongnak,
Hontalan, éhező hajléktalanok,
Kikre várnak bizonytalan holnapok.

Az emberszeretet csak fogalom,
Igazi értelmet csakis úgy nyerhet,
Ha az erős felemeli a gyengébbet,
Kenyeret ad kezébe az éhezőnek.

Ébredj hát mély álmodból szeretet,
Töltsd be fényeddel az emberi szíveket,
Hogy világunk minden ember számára 
Nyújtson, reményteljes, boldog életet.

heart

 

Hit egén felragyog szép hajnalod

,,Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult",
az önző, indulat úgy elvadult,
nem hallja meg már a lélek hangját,
a Szó, figyelmeztető harangját.

A Nap még szórja ránk sugarát,
az ég kegyelem harmatát ontja.
Szeretet fényét köröttünk fonja,
de szív szemére hullt vakság leple,
az igazat hazugsággal rejtve.

Suhannak sötét, gonosz árnyak,
azok báránybőrbe bújt farkasok.
Ember, legyen merész fordulatod,
felfelé nézz, kutasd a csillagot!
Hit egén felragyog szép hajnalod.

Öltsd fel magadra a hit pajzsát,
s földereng benned a világosság,
utad reményszikrák aranyozzák.
Bár hullámzik a tenger, s háborog.
sziklavárad állja az ostromot.

Schvalm Rózsa

 
mail
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on