Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Schvalm Rózsa

 

 

Boldog névnapot !
 
mail
 
 
 
Néma várakozás

Tombolt az éj, csendbe hullt a reggel,
elsimult a hullámzó, vad tenger.
Év kezdetén titok - rossz vagy jó vár,
a mindenség néma várakozás.

Az égen hol felleg jár, hol Nap süt,
remény szele fuvall, gondokat űz.
Tiszta forrás édes vize csobog,
halld zsongását, vele szomjad oltod.

Lényedet a Szeretet betölti,
gonosztól a szívedet megőrzi.
A világban zúgjon bár a vihar,
megvédelmez mindenkor az Igaz.

Dicsőítsd az Istent, magasztald Őt,
Ő, Ki elűz minden borút, felhőt.

2018. január 1.
 
mail
 
Jön hozzád királyod

Sápadt, fénytelen a decemberi reggel, 
várakozva némán homályba rejtezett. 
Oly titokzatosan sejtelmes ez a csend, 
hangtalan szavával lelket szólítja meg. 

Nyitott szív húrjain megcsendül visszhangja, 
mennyei, szent Ige isteni szózata. 
Fellobbantja benned hit alvó mécsesét, 
megvilágosítja karácsony értelmét. 

Szeretet lángjával átölel világot, 
felhőkön közeleg, jön hozzád Királyod.

Schvalm Rózsa
 
mail
 
  Este van

Halványul az alkonysugár, 
leszáll nyomán az esthomály.
Az ég kékje elsötétül,
holdsugárral szellő rezdül.

Felragyog a csillagvilág,
Isten most is vigyáz miránk.
Kiterjeszti védőszárnyát,
elűzi a gonosz árnyát

Imádjuk Őt hálás szívvel,
térdre hullva, igaz hittel.
Békés, nyugodt lesz éjszakánk,
őrzi álmunk Égi Atyánk.

Schvalm Rózsa

(2017-12-09)
 
mail
 
Eljött a reggel

Eljött a reggel, köszönöm az ébredésem, Istenem,
hálaimám száll fel Hozzád, dicsőítem szent Neved.
Új nap indul, új reménnyel, ajándék ez énnekem,
erőt adsz és egészséget, fényed ragyog felettem.
Krisztusban én Tiéd vagyok, megváltott, hű gyermeked,
tudom egész nap rám tekint, vigyáz őriző szemed.

 

Schvalm Rózsa

(2017-12-09)
 
mail
 
Újszövetség

Lapozgatva, lapjain
felragyog az igaz kincs.
Isten mentő kegyelme,
végtelen, nagy szerelme.

Mikor nem csak olvasod,
hanem érted is a Szót,
nem holt többé a betű.
Jó Hír - csupa fény - derű.

Oszlik benned a sötét,
kételyek bús özönét,
elnyeli múlt folyama.
Hangzik Jézus halk szava.

Szíved mélyén visszhangzik,
tudja benned mi zajlik.
Csendesíti a vihart,
Benne mindig megbízhatsz.

Feléd békét sugároz,
légy hű Ég - Föld Urához!
Jézussal éld életed!
Célba érsz, ha Ő vezet.

Schvalm Rózsa

2017-12-08
 
mail
 
Közel a Nappal

A szívemet kéred, Istenem,
őszinte, legbensőbb énemet.
Átadom, Jézusom, hogy faragd,
legyen a Te örök lakhelyed!

Te fényed ragyogjon át rajtam,
világító, igaz szavakkal!
Hadd legyek fáklya a sötétben,
éjen át derengjen a hajnal!

Mert a Nappal, lásd - már oly közel,
mit éjszaka többé nem követ!
Világosság lesz ott az Isten,
emberarcról törli a könnyet.

Zengjen dicsőítő szent ének,
hála - hála Menny Istenének!

Schvalm Rózsa

(2017-11-25)
 
mail
 
Lehullott már

Lehullott már - minden levél,
kopár ágon ázott veréb.
Színek, fények ködbe vesztek, 
égen úszik szürke felleg.

Várakozás csendje ölel,
szürkeséget remény övez.
Titkot súg a lenge szellő, 
lágyan rezdül, halkan sejlő.

Ki megnyitja szív ajtaját, 
éteren át hallja szavát.
Láthatatlan - titkát tárja,
létét - ki hisz - csak az látja.

Megtalálja szíve kincsét, 
Ő megoldja rabbilincsét.
Szabad szellem szárnyát bontja, 
fényben ragyog a hegy orma.

Schvalm Rózsa 

(2017-11-17)
 
mail
 
Télbe réved

Az ősz lassan télbe réved,
új ruhát ölt a természet.
Álomszépet, hófehéret,
leple alatt alszik mélyen.

Altatódalt szél fuvoláz,
nem olvas ő soha kottát.
Néha, ha kell, ügyes szobrász,
hópelyhekből oltárt formáz.

Zúzmaraszőtt csipkefátyol
hull a fákra, jő Karácsony.
A Szeretet mindent átfon,
földre tekint a Menny áldón.

Idő útján óra ketyeg,
gyorsan múlnak röpke percek.
Homokórán Ó lepereg,
új csizmába lép a reggel.

Az új csizma talpa kopog,
alatta hó, s a jég ropog.
Nap sugara felmosolyog,
a tél - némán elsompolyog.

Sckvalm Rózsa

(2017-11-07)
 
mail
 
Benned bízom

Benned bízom én Istenem,
pajzsom vagy és erősségem.
Hozzád vágyik szívem, lelkem,
oltalmam vagy, menedékem.

Nyomorúság hogyha gyötör
kiáltok a mélyből Hozzád 
A hűséged tudom örök,
Te áldásod a megoldás.

Schvalm Rózsa

(2017-11-06)
 
mail

Nem késik

Múlik az éj, dereng a szép Hajnalcsillag,
ne késlekedj hát, mert a hajnal felvirrad.
Közel az a Nap, az Úr eljön, nem késik,
várja türelemmel, hogy a hit megérint.

Tűznek, s ítéletnek a napja lesz akkor,
Ég - Föld elmúlik, s mind, amit ember alkot.
Lángok közt megolvad, és elhamvad minden,
őrizd szívedben a halhatatlan kincsed!

Mert felragyog majd az Isteni Igazság,
Új Ég, Új Föld, s az örök boldogság.

Schvalm Rózsa

(2017-10-30)
 

mail

 
Az örök élet titka

A tiltott fa vonzó, szép gyümölcsöt termett,
érte a parancsszót megszegte az ember.
Hallgatva a sátán csábító szavára,
mely halált hozott rá, s minden utódjára.

A jó és rossz között tévelyeg azóta,
hitetlenség által sűrűn szőtt hálója.
Örök élet titkát keresi, kutatja,
önmaga nem leli, Isten megmutatja.

Élet fáját küldve utána Krisztusban,
általa bűnösre égi áldást hullat.
Megtöretett teste, kiontatott vére,
megnyitja az utat Menny Éden Kertjébe.

Benne élhetünk már e földi létünkben,
halhatatlan lelkünk, halandó testünkben.
Föld porába tér majd, mi onnan vétetett,
s fény honába száll az Isteni lehelet.

Schvalm Rózsa
 

Élet harmata

Élet harmata hull a keresztről,
benne halál elveszti hatalmát.
Sötét fölött a fény ereje győz,
ég, föld közt dönti bűn válaszfalát.

Szeretet téglákból hidat épít,
hitben járva biztos rajt a lépés.
Félelem árnya többé nem rémít,
lelkem betölti biztonságérzés.

Bár a világban dúlnak még harcok,
bensőmben nyugalom csendje honol.
Béke hírnökére tekint arcom.

Hagyom, vezessen tovább utamon,
tudom jó irányba halad sorsom.
Múlt s jövő titkait nem kutatom.

Schvalm Rózsa  

 

 
Októberi alkony

Hűvös, októberi szél borzolja,
a még aranysárga lombokat.
Az alkonyati ég bíborban ég,
fénye beragyogja az ormokat.

Hulló levelek halk zizzenése,
zavarja meg sűrűn a csendet.
Magányosan varjú tollászkodik,
kopár mezőn nem lel élelmet.

Lassan ereszkedik alá a Nap,
tűzszemével még visszapillant,
majd a láthatár mögé rejtőzik. 
A horizont szélén holdfény villan.

Schvalm Rózsa
 
 
Isten szava

Isten szava a Biblia,
a valóság tiszta tükre.
Lélek által nyílván titka,
elvezet az örök üdvre.

Kérdésekre választ lelhetsz,
ha olvasod hit fényében.
Megnyitja az értelmedet,
eloszlatja a kétséget.

Igazságát tapasztalod,
érintenek valós csodák.
Jézus nevét magasztalod,
Benne Isten jött el hozzád.

Megtestesült Szeretet Ő,
Istenember teljes lénye.
Általa az élet, s erő,
reád ragyog égi fénye.

Schvalm Rózsa

(2017-10-02)
 
 
Mind múlandó

E világra üres kézzel jöttünk,
nem hoztunk semmit, nem is vihetünk.
Gazdagság, pénz, mind-mind múlandó,
szerelme Istentől eltávolít.

Állhatatossággal, szelídséggel,
éljünk igaz hittel, szeretettel!
Hogy nyerjük az örök-lét jutalmát,
megharcolva a hit nemes harcát.

Várva Urunk Jézus visszajöttét, 
Szent nevének hála és dicsőség.

Schvalm Rózsa

(2017-09-25)
 
 
Őszi varázs

Aranyba simult a tegnap smaragdja,
ősz varázskeze bíborral árnyalja.
Bár könnyeit hullatja folyvást az ég,
mégis - mégis, oly szép, édeni a kép.

Az esőcseppek csillogó gyöngyszemek,
fák koronáját díszítő ékszerek.
Ha majd végre a napsugár felragyog,
szivárványszínt festenek az angyalok.

Szélkeringőzve sok - sok levél táncol,
búcsúrománccal vidám kedvre hangol.
Végül megadva magát, földre leér,
holnapja csendes enyészet, pihenés.

Elárvult faág dércsipkét virágzik,
éter hullámin szél harmonikázik.
Fehér szőnyeget terít elém a tél,
álomba mélyed kikeletig a lét.

Schvalm Rózsa
 
 

Személyes kapcsolat

Köszönöm, Atyám, hogy szólhatok Hozzád,
meghallgatsz nappali és éji órán.
Személyes kapcsolat hit hullámhosszán,
elfogadod lényem porszemnyi voltát.

Jézusban lehetek igaz gyermeked,
égi ajándék Ő, ki értem vérezett.
Levette vállamról a bűnterheket,
áldom én mindenkor e Drága Nevet.

Schvalm Rózsa

(2017-09-01)  

 

Hajnali ragyogás

Éj felett győz a hajnali ragyogás,
harmatcseppekből fűzi fel gyöngysorát.
A felkelő Nap sugarában szikráz,
tükröződik a kék ég tengersíkján.

Annyi sok szépség öleli a Földet,
színárnyalatok szövik át a zöldet.
Munkálkodik az áldott, isteni kéz,
sok kis csodával égi édent idéz.

Felfogni mindezt, csakis a szív képes,
madárajkon szól, hangzik a dicséret.
Ó, ember, te is magasztald Uradat,
fénye, ragyogja be minden utadat!

Lásd meg benne az élet igaz célját,
e világból majd, öröklétbe lépj át!

Schvalm Rózsa

(2017-08-31)

 
Reménységünk

Reménységünk a kegyelem, 
hit hajnalán reánk ragyog.
Bűnbocsátó, hő Szeretet
a keresztről hozzánk hajol.

Alázattal, térdre hullva
fogadjuk szent ajándékát.
Induljunk el egy új útra,
temetve múlt hagyatékát.

Tiszta szívvel, már szabadon,
szemünk előtt tágul a tér,
Szárnyakat bont a bizalom,
távlatokban dereng a fény.

Sötéten győz világosság,
a hit útján elvezérel.
kitartással tovább - tovább,
koronánk az örökélet.

Schvalm Rózsa

(2017-07-19)
 
yes
 
Széles út, keskeny út

Széles útra hív a világ,
simára van kikövezve.
Oly sok szépet és jót kínál,
mit szem kíván, gyere erre!

Kapuja lásd, ki van tárva,
sok - sok ember tér be rajta.
Kitaposott már a járda,
ne habozz hát, azt sugallja.

Keskeny, rögös a másik út,
csak kevesen járnak azon.
Szűkre szabott, szoros kapun
léphetsz be, ha azt választod.

Kísérőd ott csend s a béke,
szeretettel telik szíved.
Rád ragyog a Mennyek fénye,
követed az Urat híven.

Csak rajtad áll, merre indulsz,
a széles út halálba visz.
Keskeny úton a Mennybe jutsz,
örök léttel tiéd a kincs.

Dicsőség Ég - Föld Urának! 

Schvalm Rózsa

(2017-07-06)
 
yes

Itt véget mért
 
  Temetésre hív a harang, 
Lélek hangja csendül benne. 
Szívhez szóló, lágy e dallam,
könnyeket csal a szemekbe.

Egy embersors itt véget ért, 
a lét - hulló rózsaszirom.
De amíg élt, hitt és remélt,
az Isteni Szóban bízott.

Ne sírj hát, ki szeretted őt, 
az Úr szava - te vigaszod!
Felejtsd el a bús szemfedőt,
a mi Urunk föltámadott!

Győzelmet vett halál felett,
általa van örök élet.
Dicsőítsük e Szent Nevet,
alázattal hajtsunk térdet!

Schvalm Rózsa 

(2017-06-28)

sad

Csend sugallta gondolatok

Békét, nyugalmat súg erdő mélyén a csend,
habár nem hallgatag, átszövi sok- sok hang,
csendbe olvad mégis az az Isteni rend,
mely érint, átölel, lélek mélyére hat.

Benne az ember, mint a madár, oly szabad.
Tiszta a levegő, fák, színek s a fények,
gondolat elréved, vajon miért van az,
hogy az élet küzdés, harc , s gondja temérdek?

Egyszerű a válasz - emberi természet.
Sosem elégedett, vágyak s én-akarat
vezérlik az útját, amíg fel nem ébred,
s nem látja be, téved, rossz irányba halad.

Gördülnek kavicsok, kövek az út során,
botlásból felállni - kell a segítő kéz.
Fölfelé nézz ember, lásd a láthatatlant,
s megtapasztalod a végtelen örömét!

Szíved kitárul, s érted élted értelmét.

Schvalm Rózsa

(2017-06-12)
 

bizz-az-urban-mindenkor.jpg

 
 
Nem késő még

Hangzik az Isteni Szó,
tér - idő határon át.
Áttörve világ zaját,
szívbe, lélekbe ható.

A kemény szív bezárva,
nem nyílik meg előtte.
Büszkeséggel eltöltve
út végét ő nem látja.

Nem tekint távlatokba.
Magasság, mélység titka,
csak hívő előtt nyitva.
Ki nem hisz, a mély foglya.

Nem késő még, hű az Úr,
megoldja bűn bilincsét.
Megváltás drága kincsét
nyeri, ki megtér, s szabadul.

Schvalm Rózsa

(2017-06-09)

wink

Júniusi nyár

Azúrkék égboltja a júniusi nyárnak,
tarka színű leple, réten a sok virágnak.
Fénygömb a nap, kibocsát égő aranyszálat,
sugárzón áraszt magából tűzlángokat.

Bársonyos ég alatt meleg szellő lengedez,
rózsás jókedvével, képzeletet megszínez.
Szellőivel kényeztet, lágyan simogat,
amikor bíbor fénnyel eljön az alkonyat.

Álomra hajtom fáradt ősz fejemet én is,
minden oly megnyugtatóan békés és mégis,
Megidéz sok-sok régi emléket és magányt,
feltolul a múlt, mely messze távolodott már.

yes

Mint vihar után

A harag, mint kék égen sötét felhő,
elhomályosult arcon lélektükör.
Örvénylő árny vetül bús tekintetén,
tomboló indulat elűzi a fényt.

Ha lélekben oszlik harag fellege,
betölti öröm, béke és nyugalom.
Mint vihar után kitisztult horizont,
az ember szemében boldogság ragyog.

A megbocsátás szép, Isteni erény,
összezúzza bűn súlyos rabbilincsét.
Csillaga tündöklő a szív rejtekén,
szeretet sugarát szórja szerte szét.

Schvalm Rózsa



Schvalm Rózsa  

Hajtsd meg fejedet!

Szellő űzi a reggel borúját, 
az ég könnyázott arcát letörli.
Felragyog a kék, vetve a búját,
napsugárhímes kedvét felölti.

Fénymosolyától Föld szíve dobban,
mozgásba lendül hátán az élet.
Érett gyümölcse lehullva koppan,
nyár heve pezsdül, fest színes képet.

Liliom, rózsa, illatát ontja,
termését adja a búzamező.
Láthatatlan kéz gondokat oldja,
homlokon simul a sűrű redő.

Hálával szegd új kenyered ember,
hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!
Terólad Ő nem feledkezett el,
védelmez, megóv viszályok között.

Míg áll a világ, Napját felkelti,
jóra s gonoszra árad a fénye.
De aratását végül megejti,
szétválasztatik jó s a rossz kéve.

Most még nem késő, még lehetséges
felvenni a hit megmentő pajzsát.
Lelked mi nyomja, mind, ami vétek,
hű Megváltódnak terhedet add át!

Schvalm Rózsa

mail

Isten útja keskeny út,
amely végtelenbe fut.
Körülfog, igába von,
igája csodálatos.

Időbe lépett, eljött,
embertestbe öltözött
az Ige teljessége,
s a földre költözött.

Ma is szembe jön veled,
szólít jelen időben.
Halld szavát, s ne kételkedj!
Ő az igaz SZERETET.

Schvalm Rózsa

mail

Véget ér majd nyomor és szenvedés,
ama napra legyen a lelked kész!
Váratlan jön el, miként a tolvaj,
gondoskodj, ki ne fogyjon az olaj!

Mestered nyomán járjad utadat,
szívedben tápláld a fénysugarat!
Hogy nevedet a könyvbe felírják,
találtasson meg benne, ha nyitják.

Felkelnek akkor porból a holtak,
az igazak, mint csillag ragyognak.
Gonoszok sorsa lesz a gyalázat,
szenvednek örök tűznek tavában.

Schvalm Rózsa

sad

Van folytatás

Nap-mint nap közelebb a pillanat,
mikor életutam végére szalad.
Mikor felette nem kel fel a nap,
lehull egéről földi lét csillaga.

Hogy ennyi volt, tovább a semmi vár,
múló napok vagy talán évek sorát,
fénytelen, sötét árnyékba vonná,
reménytelen félelem nyomasztaná.

De hiszem, tudom, hogy van folytatás,
Krisztusban örök élet, feltámadás!
Hit fénye ragyog napjaim felett,
betölti örömmel minden percemet.

Megköszönöm, ha dereng a hajnal,
rám nevet a nap arany sugarával.
Hálaadásom Hozzád száll, Uram,
Aki Ura Vagy életnek - halálnak!

Schvalm Rózsa

mail

Hervatag a táj mostanság,
a színek oly rozsdabarnák.
Álmatagon kel fel a nap,
fejre kerül már a kalap.

Jégpáncélt ölt a pocsolya,
csillan rajta fény mosolya.
Csend hullámán szél fuvoláz
sejtelmes e várakozás.

Lomb fosztott fák árválkodnak,
új ruháról ábrándoznak.
Felöltöznek nemsokára,
pehely szőttes tüllszoknyába.

Schvalm Rózsa

mail

Sejtelmesen néma csend borul a tájra,
amikor este hull az alkonyórára.
A nappal fényeit homályba burkolja,
nyílik az égen csillagszemek mosolya.

Felhőfoszlányokba botlik a holdsugár,
múló percek szövik már az éj bársonyát.
Árnyak közt kósza novemberi szél suhan,
ködfátyolból a hajnal zúzmarát hullat.

Ébred a reggel, színezüst ragyogása,
mint a közeledő tél előfutára.
Csillan rajta felkelő nap fénysugara,
búcsúzik lassan az ősz könnyet hullatva.

Schvalm Rózsa

mail

Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed Neki köszönheted.

Imádkozz Hozzá hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.

Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van szeretettel.

Szenvedés tisztít, mint ötvös tüze,
megtisztul benne az ember lelke.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán felragyoghasson benne.

Schvalm Rózsa

mail

Keresve az igazságot

Elmélyülten, keresve az igazságot,
felfedezi az ember, a valóságot.
Hogy életet, s minden jót, Istentől kapott,
hogy tenyerébe véste őt az Alkotó.

Tőle távol olyan, mint fa gyökértelen
mint hervadó virág, gyümölcsöt nem terem.
Az élet értelme, Isten ismerete,
s élni az életet, hűséggel Őbenne.

Ne dicsekedjen önmagával az ember,
gazdagságát, erejét és bölcsességét,
szelíd alázattal, köszönje Istennek,
hirdesse hálával, Isten dicsőségét.

Áldás Tőle minden, öröm és képesség,
áldás a próba is és minden szenvedés.
Melyben összetörik az emberi önzés,
és lesz áldássá, használható eszközzé.

Schvalm Rózsa

mail

Színház e földi világ,
fontos a szereposztás.
Nagyobbnak lenni másnál,
a mennyben is így van tán?

Emberi gondolkodás!
Jézus szolgáltat példát:
Ím itt van ez a gyermek,
hasonlókká legyetek!

Játékosan önfeledt,
nem visel semmi jelmezt.
Ti is jelmezt levetve,
önmagatok legyetek!

Sem méltóság, sem érdem,
a mennybe nem emel fel,
csak aki kicsinnyé lesz,
mint itt ez a kisgyermek.

Alázattal, megtérve,
mint Istennek gyermeke,
élheti önfeledten,
öröklétét az ember.

Schvalm Rózsa

mail

Hogyha mögötted egy elrontott élet van,
ne feledd, fölötted kegyelmes Isten van.
Ha elé teszed múlt nyomasztó terheit,
lelkedben remény, s a hit újjászületik.

Sötét éj után új nap virrad hajnalon,
éltető sugara árad rád ragyogón.
A fény, szívedből is elűz bűnt, bánatot,
s felragyogtat boldog jövőt, szebb holnapot.

A kezet, amit nyújt feléd a Szeretet,
fogadd bizalommal, soha ne engedd el!
Engedd, hogy vezessen, mindvégig jó úton,
szívedben a hála, virága kinyíljon!

Belőle Krisztus jó illata áradjon,
ajkadról az Ő dicsősége hangozzon!
Nyomorúságodban, elveszni nem hagyott,
süllyedő hajódon mentőövet nyújtott.

Schvalm Rózsa

mail

Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.

mail

Schvalm Rózsa

Miként homokórán a homokszemek

Miként homokórán a homokszemek,
úgy múlnak a percek, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
s a jövő száznyolcvan fokos fordulat,
Akkor, ott megállni látszik az idő, 
mennyek üzenetét hallja a hívő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
aki addig volt, többé nem ugyanaz..
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
új célok, új élet hajnala virrad.

Schvalm Rózsa

mail

Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,
válság villámok cikáznak élesen.
segítségül téged hívlak Istenem,
bajokban, s gondok közt megmentőm Te légy!.

Titáni küzdelem is semmibe vész,
nélküled zátonyra futna csónakom.
kevés lenne erőm s önakaratom,
ha vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

Köröttem a vihar bár nem csendesül,
tombol tovább megállíthatatlanul,
szívem mégis békés sziget legbelül.

Felettem a homályban is fény derül,
nem ragadhat el az ár, bármily vadul
támadna, Sziklaváram meg nem rendül.

Schvalm Rózsa

mail

Mögöttem az erdő,
előttem a tenger.
Fölöttem a felhő,
béklyóba zárt lelkem.

Utamat nem lelem,
megremeg bús szívem.
Bármerre néz szemem,
sötétek a színek.

Belülről hang szólal,
menekvés egy lehet:
Felszakad mély sóhaj,
Szeretet fényt lehel.

Magasból rám tekint,
Teremtőm, már velem,
Megsegít Ő megint,
hűsége végtelen.

Schvalm Rózsa

mail

Ködös őszi reggelen 
fény töri át a homályt,
rám mosolyog kedvesen,
arcomra hinti csókját.

Sugarával körbefon,
égből hulló ajándék,
bearanyozza napom,
tovatűnik az árnyék.

Megváltoztak évszakok,
időfolyam hullámzik,
őszbe tavasz beragyog,
hárfáján a szél játszik.

Majd a tél is bekopog,
egy didergős hajnalon,
talp alatt hó csikorog,
jég virágzik ablakon.

Schvalm Rózsa

mail

Létezik egy ország, minek idő és tér
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Nem váltják ott egymást, éjszakák, nappalok,
örök világosság, isteni fény ragyog.

Krisztus által eljött a földi világba,
dicső fényével a Menny világossága.
Szíve mélyén annak, ki Őt befogadja,
már e földön eljött az Isten országa.

Nem gyötri félelem útja végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba.
Ahol Krisztus által készített hely várja,
örök otthona a mennyei hazába.

Schvalm Rózsa

mail

Istentől ihletett az írott szó,
amit a Biblia rejt lapjain.
Gondolat, amely gondolathoz szól,
a helyes úton járni megtanít.

Kincset talál a hittel olvasó,
mint gyöngyhalász megleli a csodát,
Igazgyöngyként gördülő sorok,
mennyei szózat égi fonalán. 

A kegyelem irányjelző hangja,
amely megkímél a tévelygéstől.
Lelket megszólító sugallata.
bátorító és megtartó erő.

Schvalm Rózsa

mail

Tűzpiros varázsod, fénylő ragyogásod,

versbe előttem már oly sokan leírták.

De most eredeti e kép,valóságos,

szívembe rejtem az őszi alkony pírját.



Miként parázsszemmel a nap visszapillant

aranyló színekben pompázatos tájra.

Öleli még egyszer sugárkarjaival,

mielőtt álmatag pilláit lezárja,



s pihenni tér lankás, kékhegy nyoszolyára.

Ezüst szőttes paplant terít le rá a hold,

a - magányos éji vándor - s megy útjára,

estétőt - hajnalig jár csillag-távlatot. 



Schvalm Rózsa

mail

 

 

mail

Úton vagyunk, nincs megállás,
száguld időnk gyors vonata.
Idősíkján pályaváltás,
álljunk meg egy pillanatra.

Újév kezdet újat hozhat,
súlyt letéve, most szabadon,
álmodjunk egy szebbet, jobbat,
szívben ébredj fel bizalom!

Meglátva azt a lajtorját,
mi összeköt eget földdel.
Hit lépcsője első fokát
meglépve, s egyre följebb.

A jövőt bár homály fedi,
oszlik a köd remény fényben,
ha utunk az Úr vezeti,
célirányban, kéz a kézben.

Schvalm Rózsa

mail

Ég, föld közt

Ég, föld közt aranyhíd a szeretet,
Isteni kegyelem, mely felemel. 
Bűnökért ontott vérrel a Bárány,
mindeneket vonz kereszt oltárán.
Benne egyesül mélység, magasság,
gonosz hatalmán győz az igazság.
Idők távlatán hangzik a jó hír,
emberi szívbe biztató szót ír.
Zengő hárfa húrján remény zenél,
hit hullámhosszán a Mennybe felér.

Schvalm Rózsa

angel

Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,
hogy felette győzött, elhitte az álnok.
Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,
erőszak elbukik, nem győz igazságon.

Nap - támadat tisztán a sötétben ragyog,
világosságot gyújt lelkek kútmélységén.
látókká válnak, kik tévelyegtek vakon,
értelem ébred fel tudatlanság éjén.

Meglátva az Isten valós, igaz arcát,
eloszlik félelem homályos fellege.
Kibontakozik már a kép kristálytisztán:
Isten a szeretet, aki nincs ellene.

Ő ad és nem elvesz, tőle van az élet,
hozzátérőt betölt öröm és békesség.
Csodálatos Úr Ő, az uralma édes,
távlataiban nyílik a végtelenség.

Schvalm Rózsa

mail

Emlékeim bús homálya,
tisztul mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjában,
kedves arcod rám mosolyog.

Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Oly boldogan ölelnélek,
csak virággal köszönthetlek.

Sírhantodra teszem csendben,
szívemből száll mély sóhajom.
Lelkem mélyén itt vagy velem,
simítja lágy szellő arcom. 

Schvalm Rózsa

mail

Egy szent estén, Betlehemben,
Isten fia érted jött el.
A szívedben ünnep legyen,
tiszta fehér ruhád öltsd fel!

Felragyogott új csillaga,
ében égen, vak sötétben.
Utad hozzá megmutatja,
előtted jár, vezet téged.

Kövesd e fényt, amíg csak élsz,
benne remélj, bízzál bátran!
Ha mindenkor nyomában lépsz,
nem botlik meg soha lábad.

Schvalm Rózsa

mail

Kopár tájra hull a fény 
Szent Karácsony közelén.
Száraz avart hajt a szél,
fehér havat nem remél.

Helyette a Szeretet 
pazarló napsugara
aranyozza az eget, 
földre omlik harmata.

Szívek mélyén lángot gyújt,
Mennyből jövő üzenet,
megpendít egy alvó húrt,
szeressetek emberek!

Schvalm Rózsa

mail

Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,
nyíljon a szív és szóljon száj!
Istennek zengjen dicséretet,
a drága küldött megérkezett!

A világnak örömhírt hozott,
csillag gyúlt az égen, ragyogott.
Bölcsek követték a csillagot,
amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,
sugárzón hirdeti karácsonyt.
Ki éjsötétben néz az égre,
látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,
dicsőítve az Üdvözítőt,
a Megváltót, a hőn Szeretőt,
leborulva Fensége előtt.

Schvalm Rózsa

mail

Karácsony közeleg Advent csendjében,
haloványan lobbanó gyertyafényben.
Jó hírét hozza a decemberi szél,
jön felénk Akit vár, Kit a szív remél.

Készülj ember, fogadd nyitott lélekkel
Királyod, Ki jön hozzád szeretettel.
Öltözzön lelked tiszta hófehérbe,
ragyogjon fel benne karácsony fénye!

Schvalm Rózsa

mail

Leheletnyi csak a földi élet,
szellőfuvallat itt e planétán.
Értelmét adni a remény képes,
hitben megnyílnak mennyei szférák.

Tükör által bár, csak homályosan,
de földereng a túlpart odaát.
Átragyog a fény még opálosan,
mégis felébred szív mélyén a vágy,

szebb, jobb jövő, s a teljesség után.
Van egy ország, nem álom, valóság,
ott nincs fájdalom, nincs szomorúság.
Krisztus Jézusban közeljött hozzánk.

Schvalm Rózsa

mail

Sietős léptekkel halad az esztendő,
alig volt nyár után, őszi ég derengő.
Hetvenkedve járom rőt avar szőnyegét,
felsóhajtó szellő tél közelről regél.

Hűs fuvallatától kissé megborzongok,
idő erdejében révülten bolyongok.
Évek sűrűjéből fényt villanni látok,
sugarát követve, utamra találok.

Schvalm Rózsa

mail

Hol az igaz hit fénylik,
ege áttetszőn kéklik.
Felsejlik a reménység,
nem riasztja a mélység.

Kételyek közt nem inog,
nyílik szívben a titok.
Bizalom lángja lobban, 
benn' örök karácsony van.

Sugárzó fény, szeretet,
megolvaszt jéghegyeket.
Évszakokat átragyog,
nem rendítik zord fagyok.

Schvalm Rózsa

mail

Szemvillanásnyi rejtőzése

Ha feletted felhők gyülekeznek,
és úgy érzed, elhagyott az Isten,
Orcáját előled elrejtette,
ne rendüljön meg hited Őbenne!

Összeomolhatnak halmok s hegyek,
az Ő hűsége rendíthetetlen.
Csak szemvillanásnyi rejtőzése,
veled van akkor is kegyelmesen.

A világ nem forog körülötted,
szabadságot Istenben nyer szíved,
s valós látást életszemléleted,
hogy Jézusban hozzád hajolt híven.

Keservedből általa emel fel,
mi múlandó, s mi örök, Őbenne 
kapcsolódik össze, s nyer értelmet
ami végtelen, s az, ami véges.

Schvalm Rózsa

mail

Cselekedd, mi kedves Istennek,
Krisztus előtt tárd ki szívedet!
Ő ad bizalmat, Ő ad mindent,
szabaddá tesz, hull a bilincsed..

Odafordulás hozzá áldás,
felhozza hajnal hasadását.
Oszlik a homály, világosság 
ragyog fel benned, újjáformál.

Megváltozik teljes életed,
betölti az űrt szeretettel.
Követni Őt isteni öröm,
édeni világ már e földön.

Schvalm Rózsa

mail

Tudhatom az egész Bibliát akár,
mit sem ér, ha nem gyúl szívemben a láng.
Ha nem érinti a hit fuvallata,
útfélre hullott csupán drága magja.

Schvalm Rózsa

mail

Láthatókban látom a láthatatlan cselekvését,
áthatja szelleme az élet minden rezdülését.
Szerető, gondos kezekkel átölel mindeneket,
nap sugarával, holdfénnyel szövi át a kék eget.
Friss harmattal, esővel termővé teszi a földet,
búzát érlel dús kalászban, faágon gyümölcsöket.
Ha körülnézek, szívemben viszont - szeretet ébred,
ének szavával dicséri Istent a hálaérzet.

Schvalm Rózsa

mail

December vállán megül a homály,
szívek mélyén reménysugár dereng,
Karácsony szent üzenetén mereng.
Fényre szomjaz a várakozó vágy.

Béke hírnöke, már eljött egykor, 
bár ez a világ be nem fogadta,
kegyelemmel felénk fordul arca.
A szeretet mély kútja ki nem fogy.

Türelemmel szólít, hív még szava,
érinti kit nem vonz világ zaja.
Fellobban benne igaz hit lángja.

Ragyog felette vezércsillaga,
cél iránt halad az útvonala.
Tűnik egéről sötétség árnya.

Schvalm Rózsa

mail

Fehér hó födi a tájat.
Zúzmara csillog az ágakon.
Gyönyörűséges a látványa,
Miként a téli természet,
Szent karácsony ünnepét várja.

A várakozás varázsa,
Emberi szívünket is átjárja.
Mint odakünn a hó födte táj,
Lelkünk is öltözzön,
Tiszta, hófehér ruhába.

Advent boldog reménysége,
Gyújtson fényt a szívünkbe,
Hogy örökké ragyogjon benne,
Szent karácsony öröme.

Schvalm Rózsa

mail

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Te akaratodban legyen bizodalmam,
kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.
Isten igazságos, az Ő célja nemes.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.

Schvalm Rózsa

mail

Mindig a fény felé, 
feléd visz az utam,
életem ösvényén,
próbák közt is, Uram.

Ha gyűlnek sötéten,
fellegek felettem,
keresztre felnézek,
könnyebbül a lelkem.

Meghaltál énértem,
bűneim elvetted,
hogy szent keresztségben,
újjászülethessek.

Ádám örökségét, 
tengerbe vetetted,
Isten szeretetét
nyújtja felém kezed.

Mindig a fény felé, 
feléd visz az utam,
életem ösvényén,
próbák közt is, Uram.

Schvalm Rózsa

mail

 

 

angel

Fényben ragyog

Fényben ragyog a Pünkösdi reggel,
Szent Lelke által, velünk az Isten.
Vedd, ó ember az áldott, Szent Lelket,
Mennyei tűzzel tölti be szíved!

Jézusod jött el általa hozzád,
Vigasztalód Ő, hű védelmeződ.
Átvezet sorsod sok buktatóján,
ha megfáradtál, Ő ad új erőt;

Menni tovább, hogy ne fordulj vissza,
s hogy ne hallgass a hamis szavakra.
Kitartásod a győzelem titka,
Krisztus nyomában hűen haladva.

Fénysugarát nem veszted szem elől,
Pártfogód mindig sugallja a jót.
Segítségével akadály ledől,
Hullámok hátán is célt ér hajód.

Hálaimával dicsőítsd Istent,
nem hagyott árván, magadra itt lent.

Schvalm Rózsa

(2017-06-04)

angel

 

mail

Hol az élet utak véget érnek


 Temetők néma csendjében ma este, 
mintha a csillagos ég tükröződne.
Mécsesek és gyertyák villódzó fénye
vetül, színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,
csak a porladó test rejlik a mélyben.
Testben a lélek nem lakik odalent,
más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován, idéz fel most a képzelet
halovány gyertyafényben emlékeket.
Fájdalom elpihent már békességben,
majdani találkozás reményében.

Az idő malma őrli perceinket,
s akik most idézzük emlékeinket,
felettünk is elsuhannak az évek,
mi is elmegyünk, ha szólít a végzet. 

Hová - merre, hit reménye felelet.
Átvilágít síri, sötét éjjelen
a hajnalcsillag ragyogón, fényesen.
Fénye feldereng szívben és lélekben.

Schvalm Rózsa

 

Téged dicsőít, Uram, a hajnal,
éjszakát űző bíbor malaszttal.
Előtted térdre hull a természet,
oltárán zendül a madárének.

Hárfa húrjain szellő magasztal,
köszönt a virág balzsamillattal.
Emberi ajkak nyílnak fohászra,
szívből fakadó hálaadásra.

Felettünk ekkor megnyílik az ég,
arcod ragyogó mosolya a fény.
Éltető forrás friss harmata hull,
lélekben élő hitnek lángja gyúl.

Schvalm Rózsa

 

mail

Egyszer véget ér

Egyszer véget ér az út, 
nincs erő, mi visszahúz.
Elemésztik az évek,
idő bugyrai mélyek.

Amíg ép a láb, a kéz,
legyen az akarat kész,
a jó döntést meghozni,
hit vitorlát felvonni!

Többé nincs mitől félni,
könnyű lesz célba érni.
Csendes vízen evezve,
vár a túlpart fövenye.

Schvalm Rózsa

(2014-10-02)

 

 

Adventi vasárnap

Advent vasárnapja van, tél kezdete,
alszik a természet ünnepi csendben.
Fehéren takarja hulló tiszta hó,
mint hópelyhekből szőtt puha takaró.

Elbűvölően szépséges e látvány,
Isten jelenlétét sugallja a táj.
Közel van Ő, közelebb, mint gondolnánk,
várakozó szelídséggel tekint ránk.

Üzen a némán hulló hópehellyel,
a téli égbolt derengő fényével,
Adventi éj fénylő csillagaival,
s a holdvilág ezüst sugaraival.

Megbocsátó szeretettel hív és vár,
a kereső szív bizonnyal rátalál.
Benne békességet, nyugalmat talál,
a karácsony igazi ajándékát.

Schvalm Rózsa
(2010-12-04)

mail

Ó ha sejtenék

Ó ha sejtenék, akik kételkednek,
és hitelt nem adnak Isten Igéjének,
mily drága kincs az, mit elvesztegetnek
lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

Isten üdvtervétől, messze eltérnek,
földi küldetésük értelmét keresve,
nem jó irányba, téves útra lépnek,
akik bizodalmat a világba vetnek.

A helyes útra, csak azok lelhetnek,
kik keresik Istent, hittel, reménnyel,
bízva végtelen, örök szeretetében,
biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

Egyszülött Fiát a világba küldte,
hogy utat mutasson, emberi létében.
Hogy bűnös ember, szabadulást nyerjen,
ki Istentől távol, hozzá visszatérjen.

Szeretetének, oly nagy a mélysége,
bűneinknek terhét, keresztre felvitte.
Tisztára mossa, lelkét az embernek,
kínok közt kiontott, megváltó vérével.

Schvalm Rózsa

(2011-03-28)

 

 

Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,
nyíljon a szív és szóljon száj!
Istennek zengjen dicséretet,
a drága küldött megérkezett!

A világnak örömhírt hozott,
csillag gyúlt az égen, ragyogott.
Bölcsek követték a csillagot,
amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,
sugárzón hirdeti karácsonyt.
Ki éjsötétben néz az égre,
látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,
dicsőítve az Üdvözítőt,
a Megváltót, a hőn Szeretőt,
leborulva Fensége előtt,

Schvalm Rózsa

(2012-11-29)

 

 

Sugárzó fény, szeretet

Hol az igaz hit fénylik,
ege áttetszőn kéklik.
Felsejlik a reménység,
nem riasztja a mélység.

Kételyek közt nem inog,
nyílik szívben a titok.
Bizalom lángja lobban,
benn' örök karácsony van.

Sugárzó fény, szeretet,
megolvaszt jéghegyeket.
Évszakokat átragyog,
nem oltják ki zord fagyok.

Schvalm Rózsa

(2014-12-12)

 

 

December vállán

December vállán megül a homály,
szívek mélyén reménysugár dereng,
Karácsony szent üzenetén mereng.
Fényre szomjaz a várakozó vágy.

Béke hírnöke, már eljött egykor, 
bár ez a világ be nem fogadta,
kegyelemmel felénk fordul arca.
A szeretet mély kútja ki nem fogy.

Türelemmel szólít, hív még szava,
érinti kit nem vonz világ zaja.
Fellobban benne igaz hit lángja.

Ragyog felette vezércsillaga,
cél iránt halad az útvonala.
Tűnik egéről sötétség árnya.

Schvalm Rózsa

(2014-12-08)

 

 

Szeressetek emberek!

Kopár tájra hull a fény 
Szent Karácsony közelén.
Száraz avart hajt a szél,
fehér havat nem remél.

Helyette a Szeretet 
pazarló napsugara
aranyozza az eget, 
földre omlik harmata.

Szívek mélyén lángot gyújt,
Mennyből jövő üzenet,
megpendít egy alvó húrt,
szeressetek emberek!

Schvalm Rózsa

(2014-12-20) 

 


 

Mélység peremén

Ha mélység peremén vezet utam,
kezemet szorosan fogd meg Uram!
Tereád felnézve biztos léptem,
veled járva nincsen mitől félnem.

Szereteted megtart, hit felemel,
fényedben oszlanak a fellegek.
Mélybe zuhanni nem hagyod híved,
erővel töltöd a gyarló szívet.

Egén felragyog égő csillagod,
drága ajándék, örökül adod.
Árasztja reménység lángsugarát, 
sejteti földön túl égi hazám.

Schvalm Rózsa

(2015-01-09)

 

 

Reménysugár

Reménysugár hatja át újév hajnalát,
szívekbe hullatja mennyei harmatát.
Ébredj fel ki alszol, táruljon lelked,
hit világossága ragyogjon fel benned!

Kihunyni ne engedd sohasem a lángját,
mécsesét éberen olajával tápláld!
Ellenszél, ha támad, megtöri erejét
a fényben lobogó, mély, isteni rejtély.

Schvalm Rózsa

(2015-01-02)

 

mail

 

mail

Hittel látva látni

http://kortarsaim.96.lt/latva_latni/index.html

mail

Mindig a fény felé

http://kortarsaim.96.lt/schvalm_rozsa/index.html

 

angel

PÜNKÖSD ÜNNEPE


Tűzvörös fényben ébred a reggel,
pünkösdi rózsák, nyílnak selymesen.
Szirmaikon harmat gyöngye csillog,
ünnepelve, pünkösdvasárnapot.

Ma is felragyog az ünnep fénye,
nem halványítják, tűnt ezredévek.
Uram, a Te nagy- nagy szereteted,
ma is kiárad, hívő népedre.

Mint ígérted, a drága Szentlélek,
eljön ma is, tán nem zúgó szélben,
nem, mint lángolva égő tűznyelvek,
de szent, égi lángot gyújt szívekben.

Halandó test, Isten temploma lesz,
megtisztulva, nemet mond a bűnnek.
Benne már, csakis jó gyümölcs terem,
önző régi én, megfeszíttetett.

Átformálja a Krisztusi Lélek,
hasonlóvá lesz Krisztus képéhez.
Él benne az Isteni szeretet,
sugározza azt, környezetének.

Schvalm Rózsa

angel

Őrá nézz!

Földi vándor, Őrá nézz, 
Ki kész volt halni érted!
Fogadd el Szent Szerelmét!
Ő a megmentő vérted.

Az éjszaka, bár sötét,
fény dereng hajnalon.
Elűzi gond özönét,
reád reményt harmatoz.

Szívedben a hit ébred,
láthatatlan kéz ölel.
Bizalom tölt el, érzed,
Isten hozzád oly közel.

Tied már az égi kincs, 
ragyogóbb a gyémántnál.
Mi drágább, e Földön nincs,
eljött, Akit rég vártál.

Schvalm Rózsa

angel

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on